|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 10 találat | lapozás: 1-10 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Székely Gábor 2001. április 19.Ápr. 17-én Pécsett megkezdődött a XI. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Kongresszus. A háromnapos tudományos tanácskozás kezdetén adták át az alkalmazott nyelvészet terén elért kimagasló tudományos eredményekért a Brassai-díjat is, amit az idén Székely Gábor, a Nyíregyházi Főiskola tanára vehetett át.. A nyelv ugyanis kifejezője és egyben mozgatója is ama sokszínű szerkezetnek, amit személyiségnek nevezünk. Péntek János kolozsvári professzor hangsúlyozta, hogy a nyelvi nevelés mindig erkölcsi nevelést is jelent. Ápr. 18-án tizenhat szekcióban folyt a kongresszusi munka, megvitatták az internet-használat, az interkulturális kommunikáció, valamint a határon túli magyar nyelvoktatás legfrissebb tapasztalatait is. /XI. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Kongresszus. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 19./2006. november 20.Rendőrségi kihallgatáson megvertek és elektrosokkal áramot vezettek több kiskorúba november 17-én Csíkszeredán a rendőrségen. A Kós Károly Szakközépiskola és a Székely Gábor Iskolaközpont három-három tanulóját lopás kapcsán kísérték be a rendőrségre, a kihallgatás alatt több ízben megütötték őket. A csíkszeredai diákok a rendőrség feltételezése szerint több gépkocsiról eltávolították a márkajelvényeket. Tankó József, a Kós Károly Szakközépiskola oktatója kifejtette, a rendőrök a tanóra megkezdése előtt az osztályteremből vitték ki a tanulókat. Néhány óra múlva engedték vissza őket az iskolába, s a diákok elmondták, hogy a rendőrök többször is megütötték őket. „Javasoltam, hogy szerezzenek be orvosi látleletet, azonban mivel nem csíkszeredaiak, és haza kellett utazniuk a szülőfalujukba, ez elmaradt” – tájékoztatott Tankó. Hozzátette, az egyik iskolás arra panaszkodott, hogy az ütések következtében megfájdult a mája, egy másik diáknak pedig a fején látszottak ütésnyomok. Az iskolás fiú azt is elmondta, két rendőr többször megpofozta és hasba vágta őket. A Hargita megyei rendőrparancsnokság szóvivője, Filip Gheorghe közölte, hogy valóban kihallgattak hat kiskorú személyt a rendőrségen lopás gyanújával, és bebizonyosodott, hogy ők a tettesek. Filip Gheorghe nem tudott arról, hogy a tanulókat megpofozták vagy esetleg megverték volna. Sógor Csaba RMDSZ-szenátor a Krónikától értesült a történtekről. Elmondása szerint nem először történik rendőri túlkapás a környéken, amit az RMDSZ-képviselők rendszeresen jeleznek az illetékes hatóságoknak. A szenátor úgy véli, elejét kell venni a hasonló rendőri túlkapásoknak. /Kelemen Tamás: Iskolásokat vertek meg a csíkszeredai rendőrök. = Krónika (Kolozsvár), nov. 20./2010. április 22.Két elismerés a Művészeti EgyetemnekEgyetemünk az elmúlt napokban két elismerésnek örvendett: a magyar állam nemzeti jelentőségű intézménnyé nyilvánította iskolánkat, és Ivácson László, a koreográfia szak elsőéves diákja EMKE-díjat vehetett át – olvasható az egyetem közleményében. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem és a Művészeti Egyetem háttérintézményei, a Studium-Prospero Alapítvány évek óta több megvalósított programmal bizonyította az erdélyi magyar felsőoktatásban betöltött fontos szerepét. Idén az alapítvány bekerült a magyar állam ún. Nemzeti intézmény programjába, amelyen keresztül a Miniszterelnöki Hivatal a stabil nemzetpolitikát, a nyelvi-kulturális önazonosság megőrzését igyekszik biztosítani. Mint ilyen, a Studium-Prospero Alapítvány idén 5 millió forint támogatásban részesült. A Nemzeti intézmény címet a hét végén dr. Béres András, a Művészeti Egyetem és az alapítvány elnöke vette át Kolozsváron. Dr. Gáspárik Attila rektor elmondta, a támogatást az egyetem elsősorban a vendég-tanárprogram finanszírozására fogja fordítani. A Művészeti Egyetem évről évre pályázati forrásokból tartja fenn a vendég- tanárprogramot, amelynek keretében a diákoknak olyan szakemberek tartottak intenzív képzéseket, műhelygyakorlatokat, mint Székely Gábor rendező, Both András díszlettervező, Nánay István kritikus vagy Dúró Győző dramaturg. Ugyancsak az elmúlt hét végén, április 17-én, szombaton került sor Kolozsváron az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület díjainak átadására. Az erdélyi civil művelődési szervezetek szövetségeként működő EMKE évente kitünteti az erdélyi magyar közművelődés kiemelkedő egyéniségeit. Az idei díjazottak közt van Csíky András színész, a legendás 1953-as évfolyam végzettje, a nagybányai, későbbi szatmári színház alapító színésze, és Kézdi Imola színésznő, az egyetem volt diákja, a KÁMSZ művésznője. A Kacsó András táncmesterről elnevezett díjra idén Ivácson Lászlót tartotta érdemesnek az EMKE, ezzel méltatva táncművészeti munkásságát és a fiatalok oktatásában kifejtett tevékenységét. A gazdag táncosi és koreográfusi gyakorlattal rendelkező Ivácson László, a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes művészeti vezetője jelenleg a marosvásárhelyi Művészeti Egyetem koreográfia szakán elsőéves diák. Népújság (Marosvásárhely) 2011. január 27.Székelyföldi koldusoperaŐrző-védő cég segítségét veszi igénybe a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal, így próbálják visszaszorítani a városközpontban kolduló gyerekeket. A városvezetés azt követően döntött így, hogy az udvarhelyszéki szállásadóknak elegük lett abból, hogy évek óta meghatározza a városképet az „agresszívnek” nevezett kéregetés, a helyiek szerint egyre több a kolduló kiskorú. Negyven vállalkozó beadványban kérte gyors fellépésre az önkormányzatot. A szállásadók úgy vélik, ha Székelyudvarhely a turizmusból akar megélni, akkor így „nem rontható” a városkép, mert – mint mondják – a vendéglátó- ipart így is megtépázta a gazdasági válság, a fiatal koldusok csak rontják a helyzetet. Mint kifejtik, a Székelyudvarhely iránt az interneten érdeklődők hamarabb találják meg a videomegosztókon a kolduló „idegenvezetőkről” készült felvételeket, mint hivatalos reklámjaikat, hirdetéseiket. A problémáról tegnap megbeszélést tartott az udvarhelyszéki szállásadók képviselete. A polgármesteri hivatal illetékesei és Bunta Levente polgármester is jelen volt az egyeztetésen. „A probléma valójában a szállásadók konferenciáján merült fel” – nyilatkozta lapunknak Hajdó Noémi, a székelyudvarhelyi Turisztikai Programok Fejlesztéséért Egyesület programfelelőse, aki leszögezte, „nem a kolduló romákkal van gondunk, hanem magával a visszataszító jelenséggel”. Hajdó hozzátette: „Nem akarjuk megmondani a városvezetésnek, hogy mit tegyen ebben az ügyben, nemcsak tőlük várjuk a megoldást, de úgy tartjuk, hogy a hivatalnak lépnie kell a tarthatatlan állapot ellen”. A vendéglátósok jelezték: az önkormányzattal közösen keresik a megoldást „a város hírnevét rontó jelenségre”. Kemény fiúk bevetésen „A koldulás visszaszorítása érdekében már korábban is lépett az önkormányzat. 2009-ben munkacsoportot hozott létre a testület, de annak tevékenysége kimerült néhány megbeszéléssel és szórólapozással. Nem volt hatékony a kezdeményezés” – ismertette az előzményeket Bunta Levente polgármester. Az elöljáró jelezte: kész újra életre hívni a munkacsoportot, de úgy vélte, hatékonyabb lenne a fellépés, ha a szállásadók képviselete is társulna. „Nem a vállunkat kell vonogtnunk, és arról beszéljünk, hogy kinek volna feladata a koldulás felszámolása, hanem konkrét lépésekre van szükség. Egyelőre egy helyi őrző-védő vállalkozást bízunk meg azzal a feladattal, hogy az érintett városrészeken felszámolják a koldulást, de természetesen tovább keressük a megoldást, hisz mindannyian érezzük a probléma súlyát” – tette hozzá Bunta. A gorombaság sem segít Az Új Magyar Szó megkereste a Hargita Megyei Gyermekvédelmi Igazgatóságot is, az illetékesek azonban sem arra nem tudtak egyértelmű választ adni, hogy hány gyerek él koldulásból Székelyudvarhelyen, sem azt nem tudták megmondani: miért nem biztosított a hatékony szociális védelem Hargita megye gazdasági szempontból egyik legfejlettebb városában. „A gyermekvédelem először is azt javasolja, hogy helyi szinten találjanak megoldást a problémára” – mondta Elekes Zoltán igazgató, aki úgy véli, sokat jelenthetne például olyan nappali központok működtetése, ahol ebédet is kapnának a gyerekek, és délutáni foglalkozáson is részt vehetnének. „Természetesen indokolt esetben az igazgatóság kivizsgálhatja az érintett gyerekek családi hátterét, a rendőrség figyelmeztetést küldhet a családnak, de ez nem minden esetben jelent megoldást, és egyébként sem az a cél, hogy ezek a gyerekek bekerüljenek a gyermekvédelmi hálózatba” – szögezte le Elekes. A hatékonyság érdekében a hivatal illetékesei arra intik a város lakóit, hogy tagadják meg az adományozást. „Én is tapasztaltam, hogy sok a koldus Székelyudvarhelyen, mert sokszor átutazom a városon. Azt is láttam, hogy gorombák velük a helyiek. De én úgy gondolom, magát minősíti a város azzal, ahogyan a szegényekkel és a gyerekekkel bánik” – nyilatkozta a marosvásárhelyi Székely Gábor, aki arról is beszámol: saját lakóhelyén hasonló jelenségekkel szembesül. Több romániai nagyvárosban krízisközpontot működtetnek az utcán kéregető gyermekek számára. Ezekben az intézményekben nemcsak meleg ételt kapnak a rászorulók, hanem a szociális munkások abban is segítik őket, hogy elhelyezkedjenek valamilyen oktatási intézményben, és életkoruknak megfelelő ellátásban részesüljenek. Néhány hete Tordán avattak fel hasonló krízisközpontot, amelynek létrejöttét az Európai Unió háromszázezer euróval támogatta, és a Kolozs megyei Gyermekvédelmi Igazgatóság irányította. Új Magyar Szó (Bukarest) 2013. november 19.Megrongálták a tatárdombi emlékművetIsmeretlen tettesek már többször megrongálták azt a Gyergyószárhegy határában lévő emlékművet, amely a székelyek tatárok fölötti győzelmét hirdeti. Legutóbb az obeliszk körüli oszlopokból két darab vált vandál kezek áldozatául. Egy olvasónk jelezte, hogy rongálás nyomai látszanak a tatárdombi emlékműnél, és ő maga helyezte vissza a talapzatra a szétdobált kegyeleti koszorúkat. A helyszínen láthattuk: talapzatából kidöntve két oszlop hever a földön. „Egyértelmű, hogy rongálás történt” – állapította meg Györffy Gábor, Gyergyószárhegy alpolgármestere, aki portálunk által szerzett tudomást a helyzetről. Az alpolgármester szerint nem ez az első alkalom, hogy „megcsonkítják” az emlékművet, a körülötte lévő oszlopokat összekötő vaslánc például rendszeresen eltűnik. Legutóbb a tatárdombi csata idei emlékünnepére, szeptember 7-re tette rendbe az emlékművet Gyergyószárhegy önkormányzata, azóta viszont ismét eltűnt a vaslánc, újabban pedig az obeliszket körülvevő oszlopokban tettek kárt. Akárcsak a korábbi eseteknél, ezúttal sem lehet tudni, hogy ki a tettes, az országút melletti nyílt mezőbe bárki besétálhat. Az biztos, hogy múlt hét elején még minden rendben volt, az alpolgármester állítása szerint ugyanis helyi szociális munkások gyűjtik össze minden hét elején a szemetet a műemlék közelében lévő parkolóból, és szemrevételezik a műemléket is, legutóbb pedig mindent rendben találtak. Börtön jár a műemlékek megrongálásáért „Börtönbüntetést kockáztat, aki műemlékeket rombol” – mondta el lapunk megkeresésére Mihály Zita megyei műemlékvédelmi felügyelő. Ismertetve a hivatalos eljárást, elmondta, a bejelentést követően a helyszínen készít jegyzőkönyvet, felméri a kárt és jelenti az esetet a rendőrségnek. Az általános gyakorlatról szólva a szakember elmondta, ilyen esetekben a tettes nem kerül kézre, a rongálások többnyire éjszaka történnek, szemtanúk nincsenek. A szóban forgó esetben a helyreállítást a műemlék tulajdonosa, Gyergyószárhegy önkormányzata kell elvégezze – ismertette Mihály Zita. „Erősítenek” A megrongált kőoszlopokba betonvasat öntenek, ezzel együtt helyezik új talapzatba a kitört darabokat, és tartós módszerrel szerelik vissza a láncot is a pillérek közé. Eddig sem a laza szerkezet okozott problémát, hisz az oszlopokat korábban is betonvas tartotta, ez viszont meglazult a vasláncok sorozatos „feszegetésével”, így történhetett meg, hogy az oszlopokat ki tudták emelni a talapzatból – vélekedik Györffy Gábor. Az alpolgármester elmondta, nem csupán a rongálás helyreállítását tervezi az önkormányzat, a jövő évi költségvetésből a műemlék körüli tér rendezésére is szeretnének pénzt fordítani. „Meghurcolt" emlékmű Az eredetileg 1908-ban állított obeliszken lévő márványtáblát a bevonuló románok 1919-ben leverték. 1945 után is volt egy kis tábla az oszlopon, ezt 1990 márciusában verték le. A most látható, az eredetivel egyező méretű és feliratú márványtáblát 1990 novemberében helyezte vissza a szárhegyi RMDSZ. Rajta a következő felirat olvasható: „1658. szeptember 6-án Moldva felől berontó 3000 tatárt 300 székely Gábor deák vezetésével e helyen győzött le és temette nagyrészt e halom alá. Hirdesse ez emlék, hogy a szülőföld lángoló szeretete tízszeres ellenség fölött is diadalt arat”. Pethő Melánia Székelyhon.ro 2013. november 21.Kultúrpaloták mint a szecesszió összművészeti alkotásaiA megyei múzeum a címben megfogalmazott témával szervez kétnapos tanácskozást, amellyel a marosvásárhelyi Kultúrpalota felavatásának 100. évfordulója előtt tiszteleg. A nagyközönség számára is nyitott előadásokat ismert helyi és neves külföldi szakemberek tartják a kultúrpalotáról, annak alkotóiról és a hasonló vagy rokon épületekről. A rendezvényről Oniga Erika (fotó) művészettörténészt, a megyei múzeum munkatársát, s az esemény alkalmából megjelent A marosvásárhelyi Kultúrpalota című kivételesen szép könyv szerzőjét kérdeztem. – Az ötlet már a múlt évben felmerült, amikor a palotáról szóló könyv kiadásáról beszélgettünk Soós Zoltán igazgató úrral, majd az idén nyáron fogtunk hozzá a szervezéshez. Ekkor derült ki, hogy az épület mekkora varázserővel bír, hisz amint kiküldtem a meghívókat vagy a felhívást, talán már másnap elkezdtek érkezni a visszajelzések. Akiket szerettem volna Marosvásárhelyen látni, szinte mind részt vesznek, s aki egészségügyi okok miatt kénytelen távol maradni, elküldi az előadását, hogy bemutassuk. Fő célunk az volt, hogy a Kultúrpalotát kutató művészettörténészeket és történészeket összegyűjtsük, s a százéves évfordulót együtt ünnepeljük meg. A másik érdekesség, hogy a Monarchián, a régi Magyarországon belül azok a városok, amelyek a századforduló idején épültek ki, Budapesthez sokkal közelebb vannak, mint Marosvásárhely. Akik a Kultúrpalotát kutatják, már nem fiatal emberek, s régebben kilenc-tíz órát kellett vonattal, autóbusszal utazniuk, ezért ritkábban látogattak el Marosvásárhelyre, holott itt található a szecesszió gyöngyszeme. Ez a tanácskozás lehetőséget teremt, hogy eljöjjenek Budapestről, Gödöllőről, Pécsről, Kecskemétről, Szabadkáról, Aradról, Kolozsvárról és Szovátáról. Nagyon várom a találkozást, jó lesz ezt a sok arcot együtt látni és egyszerre köszönteni. A Kultúrpalota tervezésénél, művészeti dekorációjának az elkészítésénél dolgozó személyek unokái is visszajeleztek, hogy részt vesznek, köztük Székely Tamás, aki Komor Marcell unokája, s 89 éves, vállalta a bonyodalmas, hosszú utat Budapestről. Ő abban a budapesti házban nőtt fel, ahol Jakab Dezsőék és Komor Marcellék még együtt laktak, s személyes emlékeket őriz róluk. Munkásságukat Várallyai Réka dolgozta fel Székely Tamás biztatására. Nagy megtiszteltetés dr. Keserű Katalin művészettörténész jelenléte, aki Körösfői-Kriesch Aladár és a népművészet címmel tart előadást. Az év végére kiderül, hogy egyedi kincs van a birtokunkban, mivel szinte nincs más ilyen többrendeltetésű épület, ami eredetileg is kultúrpalotának készült. Az előadások pénteken kilenc órától délután hat óráig, szombaton kilenc órától 11 óráig hangzanak el. Pénteken 15–16 óra között vezetett séta lesz a Kultúrpalotában, szombaton 11–12.30 között a főtér jelentős szecessziós épületeinek a megtekintésére kerül sor. A pénteki előadások: A marosvásárhelyi Kultúrpalota építéstörténete (Oniga Erika), A marosvásárhelyi Kultúrpalota felújítása (Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakember), Freskó-, mozaik- és üvegfestmény-vázlatok a marosvásárhelyi Kultúrpalotához (Őri Istvánné Nagy Cecília művészettörténész, szakmuzeológus, Gödöllő), A marosvásárhelyi Kultúrpalota freskóinak és üvegfestményeinek ikonográfiája (dr. Gellér Katalin művészettörténész, Budapest), Az Aradi Kultúrpalota és intézményei (Puskel Péter közíró, helytörténész, Arad), Szivárvány Kultúrpalota Kaposvár – egy késői összművészeti alkotás (Bálint Imre szerkesztő, Budapest), Kada Elek polgármester, a szecessziós Kecskemét és a Kultúrpalota terve (Székelyné Kőrösi Ilona történész, főmuzeológus, Kecskemét), Komor Marcell és Jakab Dezső kecskeméti Iparos Otthona (Székely Gábor történész, művészettörténész, Kecskemét), Kultúrházak, kultúrpaloták az újkori Európában (Csortán Ferenc építészettörténész, Szováta), Stílusok és programok – a budapesti Zeneakadémia építés- és díszítéstörténetének kérdései (dr. Raffay Endre művészettörténész, tanszékvezető adjunktus, Pécs), A csíkszeredai Vigadó (Ladó Ágota magiszteri hallgató, Kolozsvár), A szabadkai városháza (Gordana P. Vujinovic építész, Szabadka), A debreceni Hajdú vármegyeháza: egy lappangó magyar szecessziós középület 1913-ból (Veress Dániel történész, Budapest). (bodolai) Népújság (Marosvásárhely) 2014. január 22.Bemutatták a művészettörténeti Táguló horizontotSoós Zoltán, a Maros megyei múzeum igazgatója, Orbán János, a Marosvásárhelyi Kulturális Központ munkatársa és Spielmann Mihály történész ismertette kedd este a Bolyai-klubban a Táguló horizont című, művészettörténeti tanulmányokat tartalmazó kötetet. A fiatal művészettörténész-nemzedék a B. Nagy Margit örökségét viszi tovább, a Kovács András által felnevelt generáció arra vállalkozott, hogy feltérképezi mindazt az örökséget, amely a művészettörténet szempontjából fontos. Máris sokat tettek ezért, de még mindig hosszú az út, sok a tennivaló – hangsúlyozta Soós Zoltán. A 2001-ben Marosvásárhelyen megszervezett művészettörténeti konferencia előadásait magába foglaló kötetet Spielmann Mihály ismertette. Kijelentette: „Ha ezeket a közleményeket olvasom, akkor egyáltalán nem látok törést, szakadékot, áthághatatlan ellenentétet a régiek, a László Gyulák, Entz Gézák, Gerevichek, Genthon Istvánok, Balogh Jolánok vagy Marosi Ernők művei és e maiak között. Mindet magasfokú tudományosság, józan mértéktartás és ugyanakkor tág, táguló kitekintés, összefüggés-keresésés, szemléleti bizonyosság jellemzi. Azaz a különbség legfennebb a stílusban, az egyéni megközelítésben különbözik. De ez a fajta különbözés még ebben a kötetben is közlőtől közlőig egyéníthető”. A kötetben tizennyolc tanulmány olvasható, a köztük felbukkanó témák: a XIII. század építészete és annak elméleti-gyakorlati vizsgálata Esztergom-Gyulafehérvár összefüggésben (Raffay Endre); Nagyvárad és Firenze, olasz kalmárok, Ozorai Pipo – Philippo Scolari, és a püspöki székhely építészete (Prajda Katalin); a kecskeméti református templom és az erdélyi későreneszánsz építészet lehetséges kapcsolatai, debreceni mesterek, Kecskemét és Fogaras, Nagyenyed vagy Boroskrakkó (Székely Gábor); a Teleki Téka építészeti tervei és a megvalósulás, könyvtárépület típusok, a csarnokkönyvtár (Orbán János); a lebontott vásárhelyi ferences templom belső berendezése, rekonstrukciós kísérlet, szétszóródó műkincsek, oltárok (Barabás Kisannna); a Szentkereszty család árkosi kastélya, 19. századvégi kastélyépítészet (Bordás Beáta); a marosvásárhelyi Református Kollégium díszterme, tornacsarnoka, elemi iskolája, Nagy Győző építészmérnök, tervező „ébresztése” (Oniga Erika); Lechner-utánzók, a kiskúnfélegyházi városháza, az ún. magyaros szecesszióról, némi referenciával a marosvásárhelyi Ferenc József közművelődési palotára (Brunner Attila); Sándy Gyula építész pályájának első szakasza az első világháborúig, stílusa, építészeti megoldások, önállóság és epigonizmus (Bodó Péter); női építészek, a nőemancipáció és a Műegyetem konzervativizmusa, ismeretlen nőépítészek az I. világháború előtt Paulas Erika, Erdélyi Szerén, Préda Ilona (Mészáros Zsolt); művelődéstörténet, útinapló, európai utazás, mit tudott Teleki József, a jövendő koronaőr az építészetről, a főurak ízlésvilága a 18. században (Tóth Áron), Mikes Kelemen, a száműzött, arcképeinek festői, grafikai, éremveretes ábrázolásai időben és térben, arcképtípus a 18. században, a francia hatás (Tüskés Anna); szobrászat és szobrászok, művésztelepek Nagybánya, Kecskemét, Hódmezővásárhely és Szolnok szobrászai a festők között, miért is csatlakoztak a művészkolóniákhoz, művészetpolitika a 20. század elején, Ferenczy Béni, Telcs Ede, Ligeti Miklós, Kisfaludi Strobl Zsigmond és társaik (Gulyás Dorottya); Zsögödi Nagy Imre, festészeti, primitivizmus, életöröm, Breughel és Rabelais, hatások, kivonulás a természetbe, Székelyföld és inspiráció (Veress Ferenc); Leon Alex, grafika, expresszionizmus, baloldali elkötelezettség, Ukrajna, zsidó művészsors Erdélyben és Magyarországon a második világháború előtt és alatt (Hörcher Eszter); Vass Tamás, életút, tényleg elfelejtették, a lázadó grafikus,a művész, az ember, a tökéletes rajztudás dícsérete és átka, régi vásárhelyi kiállítások, kudarcok és szerelmek, a zseni (Portik Blénessy Ágota); kézimunka, egyházművészet, úrasztali terítők, keszkenők rátét himzései selyem alapon, hogyan készültek, a Küküllői Református Egyházmegye gyülekezeteinek inventáriuma, 17-19. századi főúri asszonyok adományai (Horváth T. Iringó) és végül csak látszólag kilógó értekezés a XIX. századvégi iparoktatás és népművészet, háziipar, a Székelyföldi Iparművészeti Múzeum és az iparművészeti múzeumok, mesterségtanulás mint a társadalmi fölemelkedés lehetősége a paraszti közegből, támogatás és iskolalapítások (Székely Miklós). Antal Erika maszol.ro, 2016. július 29.Erdélyi művészek is esélyesek a kritikuscéh díjairaA Színházi Kritikusok Céhe 37. alkalommal nyújtja át az előző évad legkiemelkedőbb színházi teljesítményeit elismerő Színikritikusok Díját. A céhtagok legalább 90 premier megtekintése után voksolhatnak, 15 kategóriában. Idén ezt 21 színikritikus tette meg, kategóriánként három-három produkciót, illetve alkotót megjelölve – olvasható a szakmai szervezet honlapján. A helyezésekért kapott pontok megszámlálása után alakult ki a sorrend. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának A nyugalom című produkciója négy kategóriában esélyes díjra, ugyanakkor a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Úrhatnám polgára és a Vízkereszt, vagy amire vágytok színészi teljesítményei is szerepelnek a listán. Az elismeréseket szeptember 21-én adják át a Budapest Bábszínházban, a Székely Gábor rendezőnek odaítélt életműdíjjal egyetemben, a Színházi Dramaturgok Céhe pedig kitünteti az évad legjobb új magyar drámáját. Az esemény rendezője: Novák Eszter. A Katona József Színház három produkciójával van jelen az élmezőnyben (A bajnok, Az Olaszliszkai, Sirály), összesen hat kategóriában. Az Örkény Színháznak idén a Mesél a bécsi erdő hozza a főbb kritikusi elismeréseket. A Nemzeti Színház, akárcsak tavaly, ezúttal is egy Zsótér-rendezéssel arathat babérokat; a Galilei életéből Trill Zsolt és Törőcsik Mari ismét előkelő helyet szereztek a bírálóknál. A Vígszínházat Stohl András képviseli az Istenítélet főszereplőjeként. Két vidéki színház produkciója érintett több kategóriában is: a budaörsi Latinovits Színház Liliomfija és a Kecskemétiek Macska a forró bádogtetőn-előadása. A céh tájékoztatása arra is kitér, hogy a független szféra alkotóinak kiváló teljesítményei nemcsak a legjobb független előadás kategóriában vannak jelen, hanem a színészi alakítások, a gyerekelőadások és a díszletek élvonalában is. Érdekessége az idei listának, hogy a legjobb zene kategóriában Kákonyi Árpád egyszerre áll a dobogó két fokán, mivel a Mesél a bécsi erdőt és a Kohlhaas zenéjét is számos kritikus sorolta a legjobbak közé. Szabadság (Kolozsvár) 2016. szeptember 22.A nyugalom című produkció kapta a Színikritikusok Díját BudapestenA Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának A nyugalom című, Radu Afrim rendezte produkciója kapta a legjobb előadásnak járó elismerést a Színházi Kritikusok Céhének szerdai díjátadóján a Budapest Bábszínházban, ahol az előző évad legkiemelkedőbb teljesítményeit jutalmazták. A 37. alkalommal odaítélt elismerésre a kritikus céh tagjai legalább évi kilencven premier megtekintése után voksolhattak. A Színikritikusok Díját a legtöbb szavazatot kapó művész, illetve produkció vihette haza. A gála keretében 15 kategóriában hirdettek győztest, a díjakért a kategóriák mindegyikében három jelölt volt versenyben. A magyar dráma napján tartott ünnepélyes díjátadó gálán a legjobb új magyar dráma/színpadi szöveg díját Pintér Béla A bajnok című műve nyerte el, amelyet a Katona József Színház mutatott be. A legjobb rendezés díját Zsótér Sándor vehette át a Nemzeti Színház Galilei élete című produkciójáért. A legjobb férfi főszereplőnek járó elismerést is ebben az előadásban nyújtott alakításáért vehette át Trill Zsolt. A legjobb női főszereplő díját Tenki Réka kapta az Orlai Produkciós Iroda és a Füge Produkció Egy asszony című előadásában mutatott játékáért. A Kohlhaas című produkció, a Zsámbéki Színházi Bázis, a Szkéné Színház és a szegedi MASZK Egyesület előadása, Hegymegi Máté rendezése a legjobb független színházi előadásnak járó elismerést nyerte el. A legjobb gyerek- és ifjúsági előadás díját Az időnk rövid története című, Hoffer Károly rendezte produkció, az ESZME és a győri Vaskakas Bábszínház előadása kapta. A legjobb női mellékszereplő díját Csombor Teréz vette át a Kecskeméti Katona József Színház Macska a forró bádogtetőn című, szintén Zsótér Sándor rendezte előadásában játszott szerepéért. A legjobb férfi mellékszereplő díját Tasnádi Bence kapta a Katona József Színház Az Olaszliszkai című produkciójában nyújtott alakításáért. Két tervező megosztva nyerte el a legjobb díszlet díját: Adrian Damian a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának A nyugalom című előadásáért és Ágh Márton a Proton Színház Látszatélet című produkciójának díszletéért. A legjobb jelmez díját Bajkó Blanka Aliz, a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Úrhatnám polgár című előadásának jelmeztervezője vehette át. A legjobb színházi zene díját Kákonyi Árpád kapta az Örkény Színház Mesél a bécsi erdő című előadásáért. A Ma este megbukunk, a Centrál Színház Mark Bell rendezte produkciója a legjobb kommersz előadás díját nyerte el. A legígéretesebb pályakezdő díját Kovács D. Dániel kapta. A Különdíjat a Tünet Együttesnek ítélték oda a Szabó Réka rendezte, Sóvirág című előadásért. Egy kategóriában már korábban odaítélték a díjat: a színikritikusok 6. alkalommal adományoztak életműdíjat, ezt az idén Székely Gábor rendező kapta. Székely Gábor a díjat átvéve emlékeztetett arra, hogy pár héttel ezelőtt „az egyik Budapesti színháznál megint iszonyú botrányt okozott a politika – vagy okoztunk?" „Valahogy ki kellene javítani, korrigálni kellene ezt a helyzetet" – mondta, közös kiállásra buzdítva a kritikusokat. A Színházi Dramaturgok Céhe is ezen az ünnepségen adta át az évad legjobb magyar drámájának járó díjat, amelyet Esterházy Péternek ítéltek Mercedes Benz című darabjáért. A díjat a közelmúltban elhunyt író özvegye, Esterházy Gitta vette át Radnai Annamáriától, a dramaturg céh elnökétől. A laudációt Závada Pál író mondta. A Színikritikusok Díjának gálaműsorát Novák Eszter rendezte a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóinak fellépésével. A díjakat átadó művészek között volt Békés Itala, Molnár Piroska, Hegedűs D. Géza, Bodrogi Gyula, Csomós Mari, Oszvald Marika színművész, Tordai Hajnal jelmeztervező, Darvas Ferenc zeneszerző, Antal Csaba díszlettervező, Radnóti Zsuzsa dramaturg, Orlai Tibor producer, Meczner János, Bagossy László, Zsótér Sándor és Ascher Tamás rendező, továbbá rendező szakos hallgatók. MTI Erdély.ma 2016. szeptember 23.Erdélyieket is díjaztak (Színikritikusok Díja 2016)A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának A nyugalom című, Radu Afrim rendezte produkciója kapta a legjobb előadásnak járó elismerést a Színházi Kritikusok Céhének szerdai díjátadóján a Budapest Bábszínházban, ahol az előző évad legkiemelkedőbb teljesítményeit jutalmazták. A kitüntetettek sorából nem mAradt ki a Sepsiszentgyörgyi színház sem, legjobb jelmez díját Bajkó Blanka Aliz, az Úrhatnám polgár című előadás jelmeztervezője vehette át. A színházi kritikusok 1979 óta minden évben díjakkal jutalmazzák az elmúlt színházi évad legjobb teljesítményeit. Az ünnepélyes díjátadó gála szeptember 21-én, a magyar dráma napján zajlott le olyan rangos művészek közreműködésével, mint például Békés Itala, Csomós Mari, Molnár Piroska és Bodrogi Gyula. Tizenöt kategóriában adtak át független szakmai díjaikat a színikritikusok a 2015–2016-os évad legjobbjainak. A Színházi Kritikusok Céhének tagjai legalább kilencven premier megtekintése után töltötték ki a szavazólapot: eredményhirdetésre a Novák Eszter rendezte műsorban került sor. Ugyancsak itt adták át a Színházi Dramaturgok Céhe által Az Évad Legjobb Magyar Drámájának járó elismerést is. A díjat, amelyet Esterházy Péter Mercedes Benz című darabja nyert el, a közelmúltban elhunyt író özvegye vette át. A kritikusoktól Pintér Béla A bajnok című darabja kapta a legjobb új magyar dráma díját. Hatodik alkalommal adtak át életműdíjat: Törőcsik Mari, Senkálszky Endre, Zsámbéki Gábor, Fodor Tamás és Molnár Piroska után ezúttal Székely Gábor rendező vehette át a Varga Viktor ötvösművész által készített kitüntetést. A legjobb előadás a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának Radu Afrim rendezte produkciója, A nyugalom lett. Ugyanez az előadás nyerte a legjobb díszlet díját is – Adrian Damian munkájáért –, holtversenyben a Proton Színház Látszatéletének Ágh Márton tervezte díszletével. A legjobb rendezést, ahogy tavaly, úgy idén is a Nemzeti Színházban látták a kritikusok. Ismét Zsótér Sándort jutalmazták, most a Galilei élete című Brecht-darab színreviteléért. Zsótér mellett a főszereplője is ráduplázott tavalyi díjára: Trill Zsolt vehette át a legjobb férfi főszereplőnek járó, tortaszeletre emlékeztető, csokoládéból készült díjat. Zsótér-rendezésben tűnt ki a legjobb női mellékszereplő is: Csombor Teréz, aki a Kecskeméti Katona József Színház Macska a forró bádogtetőn előadásában nyújtott alakításával érdemelte ki az elismerést. A legjobb női főszereplő egy független színházi előadásból került ki: Tenki Réka az Egyasszony című egyszemélyes darab (Orlai Produkciós Iroda – FÜGE) előadójaként lett díjazott. A legjobb férfi mellékszereplő Tasnádi Bence a Katona József Színház Az Olaszliszkai című előadásából. A legjobb kommersz előadás rendezőjeként Mark Bell vette át az elismerést, a Centrál Színház Ma este megbukunk című produkciójáért. A legjobb független színházi előadás a Hegymegi Máté rendezte Kohlhaas, a Zsámbéki Színházi Bázis, a Szkéné Színház és a szegedi MASZK Egyesület közös produkciója. A legjobb gyerekelőadás az ESZME és a Vaskakas Bábszínház összefogásával született: Az időnk rövid történetét Hoffer Károly vitte színre. A legjobb jelmez díját a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Úrhatnám polgárának tervezője, Bajkó Blanka Aliz kapta. A legjobb színházi zene Kákonyi Árpádé, az Örkény Színház Mesél a bécsi erdőjének muzsikusáé. A legígéretesebb pályakezdő címet Kovács D. Dániel nyerte el, különdíjban pedig a Tünet Együttes Sóvirág című, Szabó Réka rendezte előadását részesítették a színikritikusok. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) lapozás: 1-10
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
